Header Ads

A 8 éves kisfiam halálra rémülve elkiabálta magát a villamoson: “Hé, az az anyáé!” Odanéztem és láttam, ahogy...


A Mester utcai megállónál szálltunk fel a villamosra. Leültünk. Én az ablakhoz, a táskámat magam mellé tettem, a fiam pedig velem szemben. Már majdnem a Boráros téri megállóhoz értünk, én éppen kifele nézelődtem, kicsit el is méláztam (bambultam), amikor meghallottam, hogy a gyermekem hangosan így szól: ” Hé, az az anyáé!” Hirtelen odanéztem és azt látom, hogy a gyermekem éppen a pénztárcámat próbálja kirángatni egy tolvaj kezéből! A fiam észrevette a lopást! A fiatal (18-20 évesnél nem hiszem, hogy több lehetett) tolvaj efféle ellenállásra nem számíthatott, mert ezen annyira meglepődött, hogy elengedte a pénztárcát, leugrott a villamosról és elszaladt! Én a döbbenettől és az ijedtségtől nem jutottam szóhoz! Magamhoz rántottam a gyermekemet és sírásban törtem ki. A fiam átnyújtotta a tárcám és így szólt – Tessék anya, ez a tied! Én még most is teljesen a hatása alatt vagyok a történteknek. Hazaértünk és elmondtam, hogy amit tett nagyon bátor dolog volt, de még egyszer ne csináljon ilyet, mert nagyon veszélyes! Erre ő ennyit kérdezett – Akkor én egy hős vagyok? Sírva ismét magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy – Igen! Te vagy az én kis Hősöm! Köszönöm, hogy elolvastad: Veronika és az ő kis hőse Balázs!
loading...